Az első gondolat

Csoportok váltották egymást január elsején, hogy az Oltáriszentségben jelenlevő  Krisztusnak ajánlják az új esztendőt.

Kié az első gondolat? Talán magunkkal hozzuk, talán bennünk születik, az észlelés, az eszmélet termése. Az új év első  gondolata az előző év eseményeiből, vágyaiból, érzéseiből forrásozik. Egy év után, amely örömökkel, kihívásokkal, reményekkel volt teli, szembenézünk valami újjal. A gondolatokat magunkkal hordozhatjuk, vagy megoszthatjuk, elajándékozhatjuk valakinek, aki elfogadja, értékké teszi, átformálja azokat. A Jóistennel együtt lesz csak teljes a múlt év, és érdemes az új.

Reményeinket Istenre bízva, mellette elkötelezve nézhetünk csak egy teljességében megélhető új esztendőbe. Ennek tudatában gyűltek össze több mint százan a Püspöki Palota kápolnájában, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepén, a Béke Világnapján, 2013 első napján, hogy a reggeli imához hasonlóan, „szívük első gondolatát” emeljék a Mindenhatóhoz. A szentségimádáson résztvevők az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztussal indultak az új esztendőbe, a Mindenható áldását kérve az év minden napjára. Tizenkét órától, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek, majd a Kálvária templom román és német közössége, a Mária Légió, a Férfiszövetség, az önkéntes beteglátogatók csoportja, és a Szent Erzsébet Nőszövetség váltották egymást az imában

Az év kezdésnek csendes, elmélkedő, Istent szemlélő módja volt ez idén is, mely mindenkit közelebb vezetett a teljességhez, az örökhöz, az időtlenhez. Az évszámváltás után az idők előttire, a Jóistenre emelték tekintetüket, Benne merítették meg gondolataikat, és határozottan, tudatosan indultak az új esztendőbe.